kegyelem állapota (lat. status gratiae): a teremtmény →istengyermeksége, a lélek természetfölötti állapota, melyet először a →keresztségben kap ajándékként, s Isten tudatos és szándékos megbántásával (→halálos bűn) elveszít. - Isten azért teremt →személyeket (angyalt és embert), hogy megossza velük a maga isteni természetét és életét, s ezáltal gyermekeiként vonja be őket szentháromságos életébe. A teremtmény számára ez termfölötti ajándék (→kegyelem), ami egyben meg is különbözteti a teremtmény istengyermekségét (tehát a ~t) Jézus Krisztus →istenfiúságától. - A teol-ok ált. véleménye szerint az embert Isten a ~ban teremtette, a →bűnbeesés igazi kára ennek elvesztése volt. A →megváltás a ~ visszanyerésének lehetőségét hozta az ember számára. A →kegyelem elvesztése után a szentségek (→gyónás, →betegek kenete), ill. a →tökéletes bánat adja vissza a ~t. - A ~ a szeretet állapota, a termfölötti célra rendelt ember személyi méltóságának lényegi meghatározója (→emberi méltóság). Isten előtti szeretetre méltóságot jelent (→kedvesség), növekedhet, s elérheti a →tökéletesség fokát (→kegyelem növekedése). A →Boldogságos Szűz Máriában a kegyelem teljessége a ~nak tökéletessége is. **